Sosem tudtam, vajon milyen érzés, egy olyan személy elvesztése, akit visszavonhatatlanul, tiszta szívemből szeretek.. Most megértettem. Minden utolsó szava,amivel elbúcsúzott tőlem, hatalmas tőrként vágott millió apró sebet rajtam!Egyedül voltam ebbe a borzasztó világba. Nem akartam tudomást venni arról, hogy tényleg elment..Hogy képes volt itthgyni,minden további magyarázkodás nélkül.Hadarva hazudott nekem valami marhaságot - gondolta,ezzel majd nem faggatom tovább,hogy mégis miért..-aztán elment..Egyedül maradtam, a kérdéseimmel amit neki szántam. Több ezer kérdés..megválaszolatlanul.. "Miért hagy el?,Hova megy?,És mégis miért megy el?,Miért nem mond el semmit?, Szeret egyáltalán?, Így akar megóvni valamitől? Itt megálltam egy pillanatra. -Marhaság!!- üvöltöttem. Az egész olyan volt, mint egy rossz álom.Rémálomnak is boralmas.Aztán egyszer csak megjelent.. A kérdéseimet akaratlanul, reflexként kezdtem neki feltenni,megállás nélkül, hadarva, közben észre sem vettem hogy a könycseppeim valósággal sebet égetnek arcomon,ahogy zúdulnak lefelé. Ő csak egy dolgot tudott mindvégig kinyőgni: "Nem akarok fájdalmat okozni neked,ezért nem mondok inkább semmit."- szavai ismét olyan fájdalmat okoztak szívemben, mint még soha semmi.- "Meg kell értened,2hónap múlva,én már semmire sem emlékszem!! Most elmegyek, ne keress kérlek. Felejts el.."Elment..Ledöbbentem.Hogy is tudnám elfelejteni?Lehet olyat egyáltalán? Mihez kezdek most? Hirtelen hatalmas ürességet éreztem belül..Egyedül vagyok.
Elhagyott.