Sosem tudtam, vajon milyen érzés, egy olyan személy elvesztése, akit visszavonhatatlanul, tiszta szívemből szeretek.. Most megértettem. Minden utolsó szava,amivel elbúcsúzott tőlem, hatalmas tőrként vágott millió apró sebet rajtam!Egyedül voltam ebbe a borzasztó világba. Nem akartam tudomást venni arról, hogy tényleg elment..Hogy képes volt itthgyni,minden további magyarázkodás nélkül.Hadarva hazudott nekem valami marhaságot - gondolta,ezzel majd nem faggatom tovább,hogy mégis miért..-aztán elment..Egyedül maradtam, a kérdéseimmel amit neki szántam. Több ezer kérdés..megválaszolatlanul.. "Miért hagy el?,Hova megy?,És mégis miért megy el?,Miért nem mond el semmit?, Szeret egyáltalán?, Így akar megóvni valamitől? Itt megálltam egy pillanatra. -Marhaság!!- üvöltöttem. Az egész  olyan volt, mint egy rossz álom.Rémálomnak is boralmas.Aztán egyszer csak megjelent.. A kérdéseimet akaratlanul, reflexként kezdtem neki feltenni,megállás nélkül, hadarva, közben észre sem vettem hogy a könycseppeim valósággal sebet égetnek arcomon,ahogy zúdulnak lefelé. Ő csak egy dolgot tudott mindvégig kinyőgni: "Nem akarok fájdalmat okozni neked,ezért nem mondok inkább semmit."- szavai ismét olyan fájdalmat okoztak szívemben, mint még soha semmi.- "Meg kell értened,2hónap múlva,én már semmire sem emlékszem!! Most elmegyek, ne keress kérlek. Felejts el.."Elment..Ledöbbentem.Hogy is tudnám elfelejteni?Lehet olyat egyáltalán? Mihez  kezdek most? Hirtelen hatalmas ürességet éreztem belül..Egyedül vagyok.  

 

         Elhagyott.

Oldal: A történet.Napról napra.
Együtt_Veled. - © 2008 - 2024 - egyutt-veled.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat